Rózsaszín világ
Szerelmes versek-képek, és minden ami csajos!
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Demjén Ferenc-Szeretlek
Szeretlek, ne szólj egy szót sem!
Így együtt most nagyszerű
A holnap már ágyba döntve,
de nem leszek neked túl egyszerű
Szeretlek, meg kell, hogy érezd
az élet nem csak derű
De vágyam határát ne kérdezd,
úgy nem leszek neked túl egyszerű
Hazug egy szó, hazug egy éj lehet
De én még lennék, épp veled!
Hazug a lét, s ha kérded, hogy mért? Hiszem:
többé nem lennék túl egyszerű neked.
refr.:
Még várj! Ne hagyj magamra!
Egy fáradt vándor kiált
Ki rég harcol magával,
de másokért mindig kiállt
Szeretlek, ne szólj egy szót sem!
Így együtt most nagyszerű
Ha vágyam határát elérted,
Nekünk, utána, minden egyszerű
refr.:
Még várj! Ne hagyj magamra!
Egy fáradt vándor kiált
Ki rég harcol magával,
de másokért mindig kiállt
Szeretlek, most mégsem mondom
A szó csal, a tett, mi hű
Ölelj, hogy jobban érezz!
E perc után az élet egyszerű
Nekünk utána minden egyszerű
Caramel-Szeretlek
Valahogy a szív mindig messze jár...
Keresed a jót,hátha Rád talál.
Kutatod a szépet,akarod az elmúlt időt.
Idegen az út a lábad előtt,
Te vagy aki megleptél,nem számítottam Rád,
De amikor Rám néztél,éreztem nincs tovább,
Veled jön a kezdet,légy a végső állomás,
Maradj még egy életen át!
Maradj még egy életen át!
Refr.:
Mindig légy velem akkor is ha fáj, hogyha távol vagyok,mindig vissza várj!
Ha bántalak,hidd el,akkor is csak Te vagy Nekem!
Mert csak téged szeretlek kedvesem!
Mert csak téged szeretlek kedvesem!
El nem mondható a büszkeség, amit érzek.
Most sírni volna jó, most már csak érted élek.
Ha átölelsz, megszűnik a világ,
Egész életemben vártam rád.
Úgy rohan az élet,hogy soha nem hagy időt,
Ne menjünk el egymás mellett,
éljük át együtt a jövőt!
Bizonytalan lelkem most biztosat remél,számítok rád mert szeretlek én,számítok rád mert szeretlek én!
Az ember mindig új dologra vár,
mit meglel,elengedni fáj,fáááj,
Ne engedj el így kérlek,
hisz' nem ismerhetsz még
Egy szélhámos is szerethet úgy mint senki még....
Keresed a jót,hátha Rád talál.
Kutatod a szépet,akarod az elmúlt időt.
Idegen az út a lábad előtt,
Te vagy aki megleptél,nem számítottam Rád,
De amikor Rám néztél,éreztem nincs tovább,
Veled jön a kezdet,légy a végső állomás,
Maradj még egy életen át!
Maradj még egy életen át!
Refr.:
Mindig légy velem akkor is ha fáj, hogyha távol vagyok,mindig vissza várj!
Ha bántalak,hidd el,akkor is csak Te vagy Nekem!
Mert csak téged szeretlek kedvesem!
Mert csak téged szeretlek kedvesem!
El nem mondható a büszkeség, amit érzek.
Most sírni volna jó, most már csak érted élek.
Ha átölelsz, megszűnik a világ,
Egész életemben vártam rád.
Úgy rohan az élet,hogy soha nem hagy időt,
Ne menjünk el egymás mellett,
éljük át együtt a jövőt!
Bizonytalan lelkem most biztosat remél,számítok rád mert szeretlek én,számítok rád mert szeretlek én!
Az ember mindig új dologra vár,
mit meglel,elengedni fáj,fáááj,
Ne engedj el így kérlek,
hisz' nem ismerhetsz még
Egy szélhámos is szerethet úgy mint senki még....
Kökény Attila-Nincs semmi másom
Valami nem sikerült, szigetünk messze került.
Sehol nincs ma helyem, ezernyi arc, mind idegen.
Veled más a világ, senki nem érti talán,
Hogy miért hajt ez a vágy, pedig ma mármás ölel át.
Nincs semmi másom, a nagyvilágon,
Mi minket összetart, majd újra megtalálom.
Nincs semmi másom, de mégse bánom,
Még mindig várom én, hogy újra visszatérj!
Szívemben él ez a hely, ahol még lennie kell
Valami jónak talán, hogy igaz a szó, nincs, ami fáj.
De kinn zord a világ, s megint a szívembe vág,
Lehet –e még ez a kép, mi legbelül él, végül enyém.
Nincs semmi másom, a nagyvilágon,
Mi minket összetart, majd újra megtalálom.
Nincs semmi másom, de mégse bánom,
Még mindig várom én, hogy újra visszatérj!
Szökik a perc, rohan az út, múlik a lét nyomtalanul,
Valami kell a szavakon túl, a lángon, bennem, ami gyúl.
Jönnie kell, él a remény, égnie kell, ha ébred a fény.
Szökik a perc, rohan az út, nem múlhat,
Nem múlhat az álom nyomtalanul!
Nincs semmi másom, de mégse bánom,
Még mindig várom én, hogy újra visszatérj!
Nincs semmi másom, a nagyvilágon,
Mi minket összetart, majd újra megtalálom.
Nincs semmi másom, csak régi álmom,
De mégis várom én, hogy újra visszatérj!
Hát mondd, el mit tegyek, hogy újra visszatérj…
Sehol nincs ma helyem, ezernyi arc, mind idegen.
Veled más a világ, senki nem érti talán,
Hogy miért hajt ez a vágy, pedig ma mármás ölel át.
Nincs semmi másom, a nagyvilágon,
Mi minket összetart, majd újra megtalálom.
Nincs semmi másom, de mégse bánom,
Még mindig várom én, hogy újra visszatérj!
Szívemben él ez a hely, ahol még lennie kell
Valami jónak talán, hogy igaz a szó, nincs, ami fáj.
De kinn zord a világ, s megint a szívembe vág,
Lehet –e még ez a kép, mi legbelül él, végül enyém.
Nincs semmi másom, a nagyvilágon,
Mi minket összetart, majd újra megtalálom.
Nincs semmi másom, de mégse bánom,
Még mindig várom én, hogy újra visszatérj!
Szökik a perc, rohan az út, múlik a lét nyomtalanul,
Valami kell a szavakon túl, a lángon, bennem, ami gyúl.
Jönnie kell, él a remény, égnie kell, ha ébred a fény.
Szökik a perc, rohan az út, nem múlhat,
Nem múlhat az álom nyomtalanul!
Nincs semmi másom, de mégse bánom,
Még mindig várom én, hogy újra visszatérj!
Nincs semmi másom, a nagyvilágon,
Mi minket összetart, majd újra megtalálom.
Nincs semmi másom, csak régi álmom,
De mégis várom én, hogy újra visszatérj!
Hát mondd, el mit tegyek, hogy újra visszatérj…
Kökény Attila- Rád gondolok...
Rád gondolok és a sírás fojtogat.
Ha behunyom szemem, még látom arcodat.
Hallom a hangod, s érzem az illatod.
Mintha még mindig itt lennél, a rabod vagyok.
Az emlékek még mindig magukhoz láncolnak,
Fogva tartanak, s a múlthoz kötnek.
Próbálok szabadulni, s eltépni a kötelet,
És feledni hogy mennyire szerettelek,
Feledni hogy a sebek még sajogva égnek,
S hogy nélküled végtelenül üresek a nappalok s az éjek,
Mert feledni téged hogy tudlak én.
Rád gondolok és a sírás fojtogat.
Szeretném újra simogatni az arcodat.
Szeretném újra fogni a két kezed.
Mintha még mindig itt lennél, a rabod vagyok.
Az emlékek még mindig magukhoz láncolnak,
Fogva tartanak, s a múlthoz kötnek.
Próbálok szabadulni, s eltépni a kötelet,
És feledni hogy mennyire szerettelek,
Feledni hogy a sebek még sajogva égnek,
S hogy nélküled végtelenül üresek a nappalok s az éjek,
Mert feledni téged hogy tudlak én.
Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom,
És felemészt a bánatom, reménykedve alszom el,
hogy jobb lesz majd a holnapom.
De ez csak álom nem valóság,
mert nekem nem jutott már más,
csak a fájdalom és a bús magány.
Ez lett a végzetem nekem.
Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom,
És felemészt a bánatom, reménykedve alszom el,
hogy jobb lesz majd a holnapom.
De ez csak álom nem valóság,
mert nekem nem jutott már más,
csak a fájdalom és a bús magány.
Ez lett a végzetem nekem.
Próbálok szabadulni, s eltépni a kötelet,
És feledni hogy mennyire szerettelek,
Feledni hogy a sebek még sajogva égnek,
S hogy nélküled végtelenül üresek a nappalok s az éjek,
Mert feledni téged hogy tudlak én.
Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom,
És felemészt a bánatom, reménykedve alszom el,
hogy jobb lesz majd a holnapom.
De ez csak álom nem valóság,
mert nekem nem jutott már más,
csak a fájdalom és a bús magány.
Ez lett a végzetem nekem.
Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom,
És felemészt a bánatom, reménykedve alszom el,
hogy jobb lesz majd a holnapom.
De ez csak álom nem valóság,
mert nekem nem jutott már más,
csak a fájdalom és a bús magány.
Ez lett a végzetem nekem.
Ha behunyom szemem, még látom arcodat.
Hallom a hangod, s érzem az illatod.
Mintha még mindig itt lennél, a rabod vagyok.
Az emlékek még mindig magukhoz láncolnak,
Fogva tartanak, s a múlthoz kötnek.
Próbálok szabadulni, s eltépni a kötelet,
És feledni hogy mennyire szerettelek,
Feledni hogy a sebek még sajogva égnek,
S hogy nélküled végtelenül üresek a nappalok s az éjek,
Mert feledni téged hogy tudlak én.
Rád gondolok és a sírás fojtogat.
Szeretném újra simogatni az arcodat.
Szeretném újra fogni a két kezed.
Mintha még mindig itt lennél, a rabod vagyok.
Az emlékek még mindig magukhoz láncolnak,
Fogva tartanak, s a múlthoz kötnek.
Próbálok szabadulni, s eltépni a kötelet,
És feledni hogy mennyire szerettelek,
Feledni hogy a sebek még sajogva égnek,
S hogy nélküled végtelenül üresek a nappalok s az éjek,
Mert feledni téged hogy tudlak én.
Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom,
És felemészt a bánatom, reménykedve alszom el,
hogy jobb lesz majd a holnapom.
De ez csak álom nem valóság,
mert nekem nem jutott már más,
csak a fájdalom és a bús magány.
Ez lett a végzetem nekem.
Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom,
És felemészt a bánatom, reménykedve alszom el,
hogy jobb lesz majd a holnapom.
De ez csak álom nem valóság,
mert nekem nem jutott már más,
csak a fájdalom és a bús magány.
Ez lett a végzetem nekem.
Próbálok szabadulni, s eltépni a kötelet,
És feledni hogy mennyire szerettelek,
Feledni hogy a sebek még sajogva égnek,
S hogy nélküled végtelenül üresek a nappalok s az éjek,
Mert feledni téged hogy tudlak én.
Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom,
És felemészt a bánatom, reménykedve alszom el,
hogy jobb lesz majd a holnapom.
De ez csak álom nem valóság,
mert nekem nem jutott már más,
csak a fájdalom és a bús magány.
Ez lett a végzetem nekem.
Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom,
És felemészt a bánatom, reménykedve alszom el,
hogy jobb lesz majd a holnapom.
De ez csak álom nem valóság,
mert nekem nem jutott már más,
csak a fájdalom és a bús magány.
Ez lett a végzetem nekem.
A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Weblap látogatottság számláló:
Mai: 8
Tegnapi: 3
Heti: 13
Havi: 83
Össz.: 21 670
Látogatottság növelés
Mai: 8
Tegnapi: 3
Heti: 13
Havi: 83
Össz.: 21 670
Látogatottság növelés
Rózsaszín világ - © 2008 - 2024 - pink-rozsaszin.hupont.hu